Zserbó – Nagyim receptje, amit ma már én viszek tovább

Zserbó – Nagyim receptje, amit ma már én viszek tovább

Vannak sütemények, amik többek, mint egyszerű édességek. Vannak ízek, amik történeteket hordoznak, emlékeket idéznek fel – olyan pillanatokat, amik örökre velünk maradnak. Nekem a zserbó ilyen. Ez az egyik legjobban keresett sütemény amit készítek.

Egy örökség, amit nem lehet elfelejteni

A receptet a Nagymamámtól kaptam. Soha nem sütöttük meg együtt, de ő úgy adta át, ahogyan csak egy igazi nagymama tudja: aprólékosan elmagyarázva, szívvel-lélekkel. Minden szava máig a fejemben él,(ahogy olvasom a receptet hallom a hangját ahogy mondja) és amikor zserbót sütök, mindig azt mondom magamban:

„Köszönöm, Nagyi, a receptet. Viszem tovább.”

Ünnepek íze – minden alkalomra

A Nagyi zserbója nem hiányozhatott egyetlen ünnepről sem. Karácsony, születésnap, családi összejövetelek – minden alkalomra készült. Anya mindig azt mondta:

„Anyuka zserbója isteni.”

 És tényleg az volt. Most már én készítem el, ugyanazzal az odaadással, ahogyan ő tette, hogy tovább éljen közöttünk az a melegség, amit a sütije jelentett.

A „titkos” hozzávaló: egy kis morzsa, egy kis élesztő

A Nagyi szerint a morzsa és az élesztő volt a titok – ez tette igazán különlegessé. A tésztát mindig pontosan úgy készítem, ahogy ő tanította, semmit sem változtattam rajta.
A töltelék házi lekvárral készül – amit mi magunk főzünk – és a diót sem spóroljuk ki belőle. A tészta omlós, a töltelék szaftos – pont, ahogy lennie kell.

Egy szelet múlt, egy falat szeretet

Zserbót sütni számomra nem csak sütés – ez emlékezés. Egy szelet belőle nem csak finomság, hanem kapcsolat a múlttal, a családdal. Anya és Apa is imádják – számukra is ez egy darabka szeretetteljes emlék.

Tudnivalók a zserbómról

  • Elkészítési idő: kb. 1,5 óra (dagasztástól szeletelésig)
  • Nehézségi pont: a tészta nyújtása – nem lehet se túl vékony, se túl vastag
  • Leggyakoribb kérdés: „Hány szelet egy adag?” (70 szelet jön ki egy adagból, de igény szerint lehet nagyobbra vágni)
  • Első sikerem: egy barátnőm esküvőjén sütöttem meg először – már akkor is nagy sikert aratott!

Továbbadni a jót

Ha más is kedvet kap hozzá, annak csak örülök. A legszebb dolog, ha egy ilyen családi kincs tovább él, akár más otthonokban is. És abban is biztos vagyok, hogy Nagyi most is látja mindezt – és ha valamit rosszul csinálnék, valahogy mindig segít... ott belül.

Recept

A zserbó receptje (Nagyi nyomán)

Tészta:

  • 500 g liszt
  • 60 g cukor
  • 200 g vaj
  • 50 g zsír
  • 2 db tojás
  • „morzsa élesztő” (kb. 10 g) – ez volt Nagyi kis titka
  • 1 csomag sütőpor
  • 1–2 evőkanál tejföl

Töltelék:

  • 250 g darált dió
  • 200 g cukor
  • 3–4 dl sárgabaracklekvár
     (lehet keverni is málnával, eperrel, meggyel – minél többféle, annál finomabb)

Csokimáz:

  • 110 g porcukor
  • 20 g holland kakaópor
  • 2–3 evőkanál forró víz

Elkészítés

  1. A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk, míg puha, jól formázható állagot kapunk.
  2. Lefedve, hűvös helyen minimum fél órát pihentetjük.
  3. Közben elkészítjük a tölteléket: a diót ledaráljuk, cukorral elkeverjük, a lekvárokat összeöntjük.
  4. Előkészítünk egy kb. 34×38 cm-es tepsit, sütőpapírral kibéleljük.

A zserbó összeállítása

  1. A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk.
  2. Az első lapot a tepsi méretére nyújtjuk, belehelyezzük, majd megkenjük lekvárral, megszórjuk diós cukros töltelékkel.
  3. Ezt még kétszer megismételjük a következő két lappal.
  4. Az utolsó, negyedik tésztalapot a tetejére tesszük, villával megszurkáljuk.
  5. Előmelegített 180°C-os sütőben kb. 20 percig sütjük.

Csokimáz és pihentetés

  • Amikor kivettük a sütőből, elkészítjük a csokimázat (porcukor + kakaó + forró víz).
  • A még forró süteményre öntjük, egyenletesen elsimítjuk.
  • Teljesen kihűtjük, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük.
  • Másnap szépen szeletelhető – és onnantól már csak az emlékek beszélnek.
Előző bejegyzés