Vannak sütemények, amik többek, mint egyszerű édességek. Vannak ízek, amik történeteket hordoznak, emlékeket idéznek fel – olyan pillanatokat, amik örökre velünk maradnak. Nekem a zserbó ilyen. Ez az egyik legjobban keresett sütemény amit készítek.
Egy örökség, amit nem lehet elfelejteni
A receptet a Nagymamámtól kaptam. Soha nem sütöttük meg együtt, de ő úgy adta át, ahogyan csak egy igazi nagymama tudja: aprólékosan elmagyarázva, szívvel-lélekkel. Minden szava máig a fejemben él,(ahogy olvasom a receptet hallom a hangját ahogy mondja) és amikor zserbót sütök, mindig azt mondom magamban:
„Köszönöm, Nagyi, a receptet. Viszem tovább.”
Ünnepek íze – minden alkalomra
A Nagyi zserbója nem hiányozhatott egyetlen ünnepről sem. Karácsony, születésnap, családi összejövetelek – minden alkalomra készült. Anya mindig azt mondta:
„Anyuka zserbója isteni.”
És tényleg az volt. Most már én készítem el, ugyanazzal az odaadással, ahogyan ő tette, hogy tovább éljen közöttünk az a melegség, amit a sütije jelentett.
A „titkos” hozzávaló: egy kis morzsa, egy kis élesztő
A Nagyi szerint a morzsa és az élesztő volt a titok – ez tette igazán különlegessé. A tésztát mindig pontosan úgy készítem, ahogy ő tanította, semmit sem változtattam rajta.
A töltelék házi lekvárral készül – amit mi magunk főzünk – és a diót sem spóroljuk ki belőle. A tészta omlós, a töltelék szaftos – pont, ahogy lennie kell.
Egy szelet múlt, egy falat szeretet
Zserbót sütni számomra nem csak sütés – ez emlékezés. Egy szelet belőle nem csak finomság, hanem kapcsolat a múlttal, a családdal. Anya és Apa is imádják – számukra is ez egy darabka szeretetteljes emlék.
Tudnivalók a zserbómról
- Elkészítési idő: kb. 1,5 óra (dagasztástól szeletelésig)
- Nehézségi pont: a tészta nyújtása – nem lehet se túl vékony, se túl vastag
- Leggyakoribb kérdés: „Hány szelet egy adag?” (70 szelet jön ki egy adagból, de igény szerint lehet nagyobbra vágni)
- Első sikerem: egy barátnőm esküvőjén sütöttem meg először – már akkor is nagy sikert aratott!
Továbbadni a jót
Ha más is kedvet kap hozzá, annak csak örülök. A legszebb dolog, ha egy ilyen családi kincs tovább él, akár más otthonokban is. És abban is biztos vagyok, hogy Nagyi most is látja mindezt – és ha valamit rosszul csinálnék, valahogy mindig segít... ott belül.
Recept
A zserbó receptje (Nagyi nyomán)
Tészta:
- 500 g liszt
- 60 g cukor
- 200 g vaj
- 50 g zsír
- 2 db tojás
- „morzsa élesztő” (kb. 10 g) – ez volt Nagyi kis titka
- 1 csomag sütőpor
- 1–2 evőkanál tejföl
Töltelék:
- 250 g darált dió
- 200 g cukor
- 3–4 dl sárgabaracklekvár
(lehet keverni is málnával, eperrel, meggyel – minél többféle, annál finomabb)
Csokimáz:
- 110 g porcukor
- 20 g holland kakaópor
- 2–3 evőkanál forró víz
Elkészítés
- A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk, míg puha, jól formázható állagot kapunk.
- Lefedve, hűvös helyen minimum fél órát pihentetjük.
- Közben elkészítjük a tölteléket: a diót ledaráljuk, cukorral elkeverjük, a lekvárokat összeöntjük.
- Előkészítünk egy kb. 34×38 cm-es tepsit, sütőpapírral kibéleljük.
A zserbó összeállítása
- A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk.
- Az első lapot a tepsi méretére nyújtjuk, belehelyezzük, majd megkenjük lekvárral, megszórjuk diós cukros töltelékkel.
- Ezt még kétszer megismételjük a következő két lappal.
- Az utolsó, negyedik tésztalapot a tetejére tesszük, villával megszurkáljuk.
- Előmelegített 180°C-os sütőben kb. 20 percig sütjük.
Csokimáz és pihentetés
- Amikor kivettük a sütőből, elkészítjük a csokimázat (porcukor + kakaó + forró víz).
- A még forró süteményre öntjük, egyenletesen elsimítjuk.
- Teljesen kihűtjük, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük.
- Másnap szépen szeletelhető – és onnantól már csak az emlékek beszélnek.